Gyulai Júlia

Júlia a Magyar Táncművészeti Főiskola modern szakán szerzett diplomát. Láthattuk a Magyar Állami Operaház előadásaiban – Venekei Marianna koreográfiáiban –, és szóló táncosként lépett fel Andrea Bocelli koncertjén a Papp László Sportarénában. Az SZFE-n két évig járt színházrendező/fizikai színházi koreográfus szakra, amely a tánc mellett a fizikai és a zenés színház irányába terelte érdeklődését. Részese volt Bozsik Yvette Chicagojának, és szerepet kapott a londoni Wrong Shoe Theatre Off-West End To Every Queer Couple című előadásában. 

Alkotóként tíz éven át vezette saját együttesét, a Coincidance Táncszínházat. Előadásai turnéztak Mexikóban, Izraelben, Máltán, Bosznia és Hercegovinában, Németországban, Dániában és Olaszországban. Az együttes megszűnése után Londonban folytatta karrierjét és 2021-ben a Trintiy Laban Konzervatóriumban szerzett MFA Koreográfus diplomát, ahol a narratíva és az önismeret különböző aspektusait vizsgálta koreografikus környezetben. 

********

Interjú Julival

Ha másik színt választottál/választhattál volna, melyik lett volna az és miért?

Az űr szín számomra egy örökérvényű szituációt hordoz magában, amelyet sokkal inkább tartok pszichológiai kérdésnek, mint valamely valós történelmi vagy fantázia korhoz kapcsolódó történetet. Az űr színben egy ember – Ádám – a saját létezésének szélsőségét megélve úgy dönt, hogy mégis csak visszatér. Az életigenlést, az élni akarást, a folytatást választja. Ez a szélsőség ez sok minden lehet, és az űr számomra csak egy metafora. Beszélhetünk kiégésről, halálközeli pillanatokról, extrém élethelyzetekről – ez gondolom mindenkinek más. De mind tapasztalunk ilyen pillanatokat az életben, és Ádám döntésének a mondanivalóját elképesztően fontosnak tartom.

Honnan merítettél ihletet a színed megalkotásához?

Nagyon erősen építkeztem a szövegre és a szövegben található részletekre. Ha szöveggel kell dolgoznom, mind előadóként mind alkotóként alapvetően egyfajta detektív szemüveggel indulok neki a szövegnek és olyan nyomokat, részleteket keresek, amelyekből aztán össze tudom állítani a saját előadói/alkotói interpretációmat. Kifejezetten kerestem olyan szövegrészeket, amelyek a mozgásra vonatkoznak, hogy az írott szöveg és az élő mozgás közötti távolságot jobban átjárhatóvá tegyem. Felmerült például a kör mint szimbólum, a leborulás, mint mozdulat, vagy pusztán a tény hogy az angyalok többen vannak tehát valahogy nekem is többen kell lennem – ezek mind nagyon árnyalt de nagyon meghatározó útjelzők.

Ha választhatnál egyetlen dalt/zenét, ami aláfesti a színedet, mi lenne az?

Csak fehér zajt tennék alá, hogy az auditív élmény ne vonja el a figyelmet a jelenet energiájáról, és inkább megtámogassa a teremtés pillanatának a végtelenség élményét. Ha bekerülne bármilyen ritmus vagy dallam az egyből behozza a lineáris idő jelenségét, onnantól kezdve a zene által manipulált idősík határozza meg az időérzékelésünket. És bár értelemszerűen a lineáris időről lecsatlakozni igazából nem tudunk, a koreográfia maga a színemben megpróbál annyira távol menni a múló idő élményétől, amennyire csak lehet, és inkább igyekszik az örökkévalóság, a csak itt és most van, az állandó jelen pillanat illúzióját megteremteni.

*********

Youtube: https://www.youtube.com/user/coincidanceofficial  

Instagram: https://www.instagram.com/juliagyulai/

Alkotói videó: Életed mely részén érzed magad Ádámnak és miért? És Évának?